Hollóházi Porcelán Zrt., Hollóháza

Istványi Ferenc négy évtizedes hollóházi tevékenységének az 1902-ben bekövetkezett halála vetett véget., A gyár élén fia Ferenc követte, aki azonban nem örökölte apja üzleti érzékét és tehetségét. Szűkíti a termelést, a polgári lakosság számára készült művészileg igényesebb díszedények készítését beszünteti. A gyár folyamatosan hanyatlik, majd 1916-tól megszűnt a főépületben a termelés. A háború befejezése után, teljesen leállt a gyár. Az 1923-as újraindulás után a vezetőség nagy gondot fordít a helyes massza-összetételre. A porcelán áruk megdrágulása folytán megélénkül a kereslet a kőedény áruk iránt. 1926-ban áttértek a díszműáru és figurák gyártására. A bank azonban többi befektetése miatt csődbe ment, a gyár ismét 8 hópanig szünetelt. 1927-ben az ország ipara még mindig lassan ébred háborús álmából, az infláció viszont már megszűnőben, a magya valuta stabilizálódik, javul a közlekedés. A termelésnél azonban az egyetlen céljuk a profit. A művészi szempontok újból háttérbe szorultak. 1939-ben, kezdődik újabb fellendülés, amikor új bérlő Szakmáry Károly kassai kereskedő kerül a gyár élére. Nagy munkakedvvel látott művészileg és műszakilag lesüllyedt gyár kapacitásának növeléséhez, a gyártmányok minőségének javításához. Új széntüzelésű körkemencét építenek. A gőzhajtású generátort elektromos berendezésekre cserélik, három modern villamos kemencét is felállítanak, ezek új dekorok gyártását tették lehetővé. A gyár fejlődésnek indul, már nemcsak a falusi lakosság igényét szeretné kielégíteni, hanem a polgárság ízlését is.